2.rész ~Alkudjunk~

Sziasztok!
Sajnálom, hogy ilyen későn (nagyon későn) hozom, de mivel iskola van és edzésre is be kell járnom így nem igazán érek rá, de igyekezni fogok
De mindenesetre meghoztam nektek :)
Enikőxoxo



-Én értelek, de tényleg ez lenne a legeslegutolsó munkád!-hatás szünetet tartott- Az életemre esküszöm neked!-tartotta jobb kezét a szívére ezzel hatást keltve rám, hiszen ilyeneket nem szokott csinálni plusz az életére(főleg egy ilyen személy) nem esküszik soha, ha azt tényleg igazán gondolja.
-Te nekem csak ne esküdözz itt az életedre szerencsétlen!-mondtam szánalommal megvető hangon.
-Ha elvállalod, akkor úgy csináljuk ahogy te akarod. Magyarán a TE játék szabályaid szerint.-nyomta meg a te szót. Nem tagadom tetszett a dolog, hogy az én szabályaim szerint kell játszani és most én ugráltatok mindenkit. Még Davidot is. Látta, hogy erősen elgondolkodom rajta. Ismert. Túlságosan is ismert. És ez neki volt jó, nem nekem!
-Most jól értettem amit mondtál?-rákérdeztem hátha nem csak úgy mondja a levegőbe. Teljesen ki voltam akadva igazából, mert esküdözni és átengedni az irányítást nem szokása ennek a Szerencsétlennek.Végül beadtam a derekamat.-Jól van legyen, de akkor az én szabályaim érvényesek még rád is!-mutattam rá-Ez a legeslegutolsó munkám itt és a kiscsajnak is! egy ujjal nem érhetsz hozzá, ha ő nem tartozik hozzád! Gyereket, nőt nem bántunk! A lánnyal iskolába fogunk járni és te állsz mindent!-ő csak bambán meredt maga elé. HAHA. Most elkaptalak! az utolsó szabály amit lefektetek.-Ha nem ez lenne az utolsó munkám és "véletlenül" vissza kell jönnöm akkor én magam ölhetlek meg úgy, hogy te nem védekezel. Igaz ez így szabálytalanul hangzik...Jó védekezhetsz. Ez az utolsó szabályom.-mondtam elégedetten. Most én voltam az aki neki parancsolgathatott és nem ő nekem. Ez a gondolat már nagyon is tetszett. Elvégre neki dolgozom már lassan 15 éve és elegem van ebből a szarból.
-Jól van legyen! A szerződést mindjárt meg lesz írva, de remélem tudod mire vállalkozol...
-Tudom! Hidd el! Hiszen ismersz már!
-Na épp ez az! Amint a kisujjamat nyújtom neked az egész karom kell...
-Örülj neki, hogy még te ülhetsz ott ahol ülsz, mert már rég megöltelek volna! Kérem a lányt és külön szobát a fiúktól.
-Ugye tudod, hogy csak azért megyek bele, mert kellesz és makacs vagy, mint az öszvér. Már mindent elvesztettél és már nincsen semmid. Örülj, hogy tudod, hogy élnek a szüleid és a testvéreid.
-Na most fogd be az az oltári nagy pofádat, amíg szépen mondom. Inkább mondd meg, hogy mit kell csináljak.
-Először is ki kell képezned a kiscsajt.
-Azt gondoltam.
-Ne aggódj ez tetszeni fog neked, de most többet nem mondok!
-Hát te hülye vagy! Most szívatsz?-álltam fel és az ablakhoz léptem és azon kinéztem. A látvány ocsmány volt. A fiatalabb fiúk mind kint voltak és mindet szinte halálra edzették. Emlékszem.

-Hé Ribanc!-szólított meg egy ismeretlen srác.Éppen négyüteműztünk. Pechemre én voltam elől, tehát a fiúk belátást nyerhettek a formás hátsó felemre.-Este nekem fogsz így pucsítani Édes.-nem hagyhattam szó nélkül elvégre és vagyok itt az egyetlen lány.
-Nem vagyok Ribanc seggfej!
-Mit mondtál?-lihegte
-Azt, hogy nem vagyok Ribanc!-mondtam hangosabban.
-Pedig nagyon is annak nézel ki. 
-Akkor nyisd ki a szemedet!-egyenesedtem fel mert végeztem a 200 négyüteműmmel.
-Már kész is Alice?-kérdezte a kiképző tisztünk.
-Igen. 
-Rendben, akkor mehet az akadály pályára.
-Miért?-nem értettem, hiszen ez volt az utolsó gyakorlat, amit megkellet csinálnunk.
-David is megy magával. 140-szer menjen végig rajta, mert ugyan is a száját jártatta kisasszony! David maga pedig 160-szor!
-De akkor nem tudok enni!-nyitotta ki a száját David.
-Akkor így járt David! Máskor azt ajánlom, hogy ne jártassa a száját edzés közben vagy jobban megedzetem.
-Csodás! Kösz Ribanc!
-Csak is magadnak köszönheted David, te vagy ekkora seggarc!-én már elkezdtem igazából a mindvégig veszekedtünk. Úgy a 138.-nál megálltam egy kicsit pihenni egy kicsit. Igyekeznem kellett, mert nagyon éhes voltam és mindjárt bezárják a konyhát. Erőt véve magamon másztam fel a falra és csúsztam le a sárba, majd kúsztam a szöges drót alatt és ugrottam át az árkot, illetve futottam tovább a gumikba és ugráltam. Az utolsó pálya a rész a legnehezebb, főleg amikor az embernek nincsen már eleje sem. A feladat a következő: inga futás 10 szer, fára mászás ott végig fent a lombok között a kiépített úton, majd le és kivan építve egy göröncsös leejtő ott lent majd tovább le a lépcsőn a tó felé. 10 hossz úszás és vissza a lépcső felé, de nem a lépcsőn hanem közvetlen mellette a kitaposott úton. Pihentem és rászántam magam az utolsó körömre is. Mikor végeztem el se hittem, hogy vége. Már csak is a kajára tudtam gondolni. Davidet otthagytam a picsába, ha magának keverte a szart akkor ő maga is jöjjön ki abból. Így is ő miatta kellett ezt a szart csinálnom. Büntetés képpen, mert megvertem magam védeni.
huuuuu.
Nagy cucc. Sietve, már rohantam a konyhára erőtlen lábaimmal a kajámért. Pont időben értem oda. Már nem volt ott senki sem csak én és a nő, aki adagolj az adagokat.
-Késett!
-Elnézést! Büntetőm volt, igyekeztem ide érni időben.Lesz még egy személy.-ziláltam erőtlenül.
-Haaa-sóhajtott fel a nő és egy amolyan megöllek, de azért sajnálak nézéssel besiettet a konyhába és elő hozta nekem a vacsorámat. Elfoglaltam egy széket és neki láttam az aznapi vacsorámnak. Egy idő után David esett be az ajtón valamifélét köszönve, de inkább morgott mint beszélt volna.
-Köszi szépen ezt a kis büntetőt Ribanc!-ült le velem szemben.-Nagyon jó volt mondhatom!
-Szívesen máskor a kaját, ha a konyhás nőn és rajtam múlott volna akkor most nem ennél te kis Paraszt és még egyszer ne mereszélj Ribancnak hívni a neven Alice!-mondtam nem eltűrő hangon és felálltam, majd kisétáltam a teremből egyenesen a szobámba vettem az irányt. Vagy is a szobáinkba ugyan is össze vagyok zárva ezekkel. Mikor benyitottam meglepődésemre Patrik már aludt, ami furcsa volt számomra. Ő nem szokott még ilyenkor aludni. Olyan mindegy alapon bevonultam a fürdőbe, ahol szerencsémre nem volt senki ezért gyorsan lefürödtem. Éreztem, hogy a meleg víz lemossa rólam a mai nap "basszunkkialiccel" dolgokat. Miután fáradt testemet az ágyba tettem, gyorsan el is aludtam.

-Itt van.-gondolkozásomból Mr.Seggfej ébresztett ki. Nem akartam itt lenni. Gyorsan elkellet mennem innen valahova máshova.
-Kérek egy kocsit.-jelentettem ki végül
-És még is hova akarsz menni?-hirtelen nem tudtam mit mondjak hiszen az nem volt meg, hogy hova is csak az, hogy el valamerre.
-Vásárolni megyünk a kis csajszival, szóval jó lenne, hogy ha közölnéd, hogy mit is kell csinálnom mert akkor ahhoz vásárolunk.
-Jól van legyen.-adta be a derekát.-Iskolába fogtok járni és kémkednetek kell egy bizonyos Mr.Styles nevű úr iránt. A fia oda jár. Hódítsátok meg, aztán adjatok neki. A többit meg majd még megbeszéljük.
-Bébiszitterkednem kell?
-Hát fogalmazhatunk így is.-
-Csodás. Melyik iskola?
-Az lényegtelen.
-Hát az tök jó!
-Itt a kocsi.- szólt az a hang, amely eddig még nem hallottam, amióta itt vagyok.
Patric.
Azonnal a nyakába ugrottam és ő egy nagyon szoros ölelésbe vont engem.
-Rég láttalak!
-Pedig nem is olyan rég!- erre elkellet magam nevetnem. Ez a bolond. Istenem, de hiányzott nekem!
-Szóval mehetünk?
-Jössz te is?-dülledtek ki szemeim.
-Igen, de nem kísérlek el titeket. Elintézni valóm van.
-Ja értem.
-Tudod munka.
-Tudom.mondtam és bólintottam egyet.-Akkor menjünk.
Kifelé tartottunk a kis csajjal.Patrickal nem beszéltünk csak ölelve mentünk ki, ami úgy nézett ki, hogy én a derekát karoltam át ő pedig a vállamat. Valaki azt hihetné, hogy boldog szerelmes pár vagyunk, de ez nem igazán így volt. A kocsi nem volt nagy szám, de ismerem Mr.Seggfejt és tudod, hogy ez egy kikúrt jó kocsi.Patric beült és beindította. Ezzel a sejtésem be is igazolódott. A hangja....egyszerűen zene volt a füleimnek. Jó kedvel szálltam be a utánnuk és indultunk el bevásárlói körutunkra.
Végre szabadulhatok, ha nem is örökre, de egy bizonyos időig.

1.rész~Újra itt~

-Ki mondta, hogy meg akarlak ölni?! A fegyverem leszel...- suttogtam az utolsó szavakat.
-Inkább öl meg...!
-Nem fogok megkönyörülni rajtad! Miért tenném?
-Mert én is ezt tettem?!
-Ugyaaaan mááár...inkább maradj csendben és kellj fel a földröl.- nem tett semmit.-Mondom kellj fel!-ordítottam mr vele.- Gyerünk már! Ez csak is neked lesz szar!-vártam 2 percet, desemmi még mindig. Kiélesíteettem a pisztolyat és lőttem. Hangos moralylással és üvöltéssel járó végeredmény  született.-Mondtamm, hogy kelj fel. Én szóltam.
-Ribanc..-csak ennyit mondott, de nekem elég volt, ahhoz, hogy bepöccenjek. Mérgesen néztem rá...utáltam magam mikor ilyen vagyok ...ilyen gonosz.
-Nem hiába te vagy a legjobb...én a nyomodba sem érhetek. Pedig hidd el, hogy mindent megtettem....-nyöszörögte én pedig furán néztem rá. Hogy én a legjobb?! Ez meg mi a szar?! Ennyire fostosak lettek az emberei?! Mondjuk nem is csodálom...ahogy Ő csinálja ezt aszart...hát én is Ő miatta lettem ilyen.
-Kelj fel .- mondtam és nyögve nyelősen végre feltápászkodott. Mosoly terült szét az arcomon. Gúnyos mosoly.- HElyes.-az ajtó nyílt és tapsolt egy személy.Akaratom ellenére is tudtam ki van ott.-Ha bármit csináltok velem akaratom ellenére , kínyirom. Te és én is tudom , hogy megteszem. Nem igazán akarom, hogy az Ő lelke is az én lelekemen száradjon! Szóval David jobban teszed, ha alkudsz velem!-óoda pillantottam. Fél mosoly díszelgett az arcán. Olyan mosolya amitől a lányok mind elájulnának. Csak ez nem az az igazai volt...volt benne egy csipetnyi gúny is. Az én arcom komollyá változozz. Majd megint tapsolt . Már régről tudtam, hogy ez n rossza. Nagyon rossz.
-Elmegyek, de a saját akaratomból..ja és nem vagyok a retkes kibaszott bábútok!-már rég tudtam  iért jöttek értem.Kiismertem rég mindenkit. A kezembenlévő pisztolyat leereszettem. Ő ezt egy mosollyal díjazta
: ott jártam ahol mindig. Egy göndörben, ahonnan nem tudok kijutni, pedig hányszor megpróbáltam már! Jézusom! Már a számát sem tudom ennek az egésznek.
-Mindig megtalálunk! Előllünk nem futhatsz el!Ezt én és te is tudod!-idézte a monndatomat.
-De én megállapodtam vele!-odamentem segíteni az újoncnak.Menet közben a hátamhoz tettem és a polómat  és bekötözem vele a lővést, amit pár perccel ezelőtt én okoztam neki. Megtámasztottam őt és elkezdtünk kimenni. Kint csend honolt. A hideg csípte az arcoma.David látta, hogy szenvedek,,de nem segített. Soha nem is segített...Sőt!
-Száljj be!- mondta nekem parancsoló és rideg hangján.
-Ne akaratoskodj!- nyugottan mondtam neki .
-Te csak nem oktass ki engem kicsi lány.
-Húúhaaa, de meg ilyedtem tőled!- besegíttem az újoncot hátra és beültem előre. David, addig telefonált eggyet.
-Bocsi nem akartam...tudod..-inkább nem magyaráztam és befogtam a számat. De mardosott a lelkiismeretem.-Amint odaértünk ellátlak.-nyögtem ki
-Neaggódj nem vészes. Még bírom. Semmi baj.
-Hogy-hogy ilyen fiatalon belekeveredtél ebbe a szarba?!- kíváncsisságomat nem tudtam lelplezni és nem is akrtam, hiszen nagyon fiatalnak nézett ki...meg hát amúgy is minek leplezzem?!
-Családom.- csak ennyit mondott és én tudtam, hogy min mit él át.
Értem. Tudom milyen...-az ajtó nyílt és David huppant le mellém. Nyomott egy puszit arcomra és a kezét a combomra tette.Undorottam. Első sorban: Tőle! Ő egy igazi faszkalap.
-Örülök Babám, hogy észhez tértél!
-Ja-löktem el a kezét-csak nem vagyok a kurvád, de a hülye marionette bábúd! Szóval kurva gyorsan fogd vissza magad!-bejöttem neki. Mindig is bejöttem neki. Eleinte jó volt velelenni, de..mindig itt a de sz! Egyidőben szerettem, de tényleg. Aztán bekattant nála valami és behülyült.
-Pedig régen szeretted mikor kielégítettem a piszkos fantáziádat!-megint a gúnyos mosoly jelent meg az arcán és egy fintorgás enyhén. Mond élet, miért büntetsz?! Ja...hát persze, hogy is felejtehettem el ? ..Lassan ismerős környékre figyeltem fel. A mellettem elhaladó fák, cserjék és a falak túl ismerősek voltak számomra. Mogyoró méretúre zsugorodott a gyomrom. Szorongás fogott el.Mikor megérkeztünk, kiszálltam az autóból. A kabátom zsebéből elővettem egy cigis dobozt, majd abból egy szálat és az öngyújtómat. Ideges voltam nem is kicsit. Hogy miért?! Hogy újra itt kell lennem. Miután elszívtam befáradtam a telekre. Azon belül az irodaházba vitt az utam. Tudtam, hogy hova is kel mennem. Ismerős alakok, nyögések, sikolyok, puffanások, illatok leptek el.
-Még is mi a jó büdös francot szeretnél még tőlem, ha?! Netán már az életemet is akarod?-nyitottam be az irodába, úgy hogy senkivel és semmivel nem nem törödtem. A monológom során észre vettem, hogy a "fönököm" valakit megerőszakol éppen. Ezt nem hiszem el! Ez egy állat!! A lány már könyörgően nézett rám, hogy segíteg megviselt tesrén.
-Kopogni ki fog?!-nyögdelődzött
-Nem birtokolhatsz!-erre csak ennyi volt a válaszom.
-Ki mennél?! Szeretnénk befejezni! Úgye Rózsám?!-és lökött egyet rajta, mire a lány egy hangos nyögés után újra patakozottak könnyei.
-Öltözz fel! Nem ezért jöttem! Meg már amúgy is láttalak ezzel nem hozol zavarba!- tényleg így volt. A lányon akartam segíteni, mert pont így jártam, mint ő. De ő csak folytatta tovább.
-Látom megkell tanítanom itt néhány szabályt, amit úgy látok elfelejtettél! Az első és egyetlen szabály: Nőt, gyereket sose bántunk!-ordítottam.
-Ez a szabály nem élt és nem is fog!-lökött rajta megegyszer.
-Engedd el te Nyomorult!-szóltam rá idegesebben az előbbinél.-Nem azért jöttem, hogy lássam, hogy hogyan is erőszakolsz meg -a lányra néztem- max egy 15 évest! Normális vagy, Ember?! Engedd el!-követeltem. a férfi mgadta magát és hagyta. A lány ott ült zilált állapotban az asztalon. Segítettem neki felöltözni. Ő valami féle "köszönöm"-öt motyogot.Én csak rá mosolyogtam. Amint felállt én a fiúra néztem, mert ez nem férfi, ha nem egy állat. Nem igazán bírtam a véremmel, így kapott tőlem egy jobbost.
-Ez holnapra befog liluni, de azért még mindig jó a jobb horgod.Büszke vagyok, hogy az én tanítványom vagy.
-Ugyan máár! Ne bókolj te Szerencsétlen! Mondd meg, hogy miért vagyok itt!
-Mert a szükég megkívánta!
-Ja...persze a szükség mi?!
-Tényleg kellesz.-a szobában csönd honolt és ő rágyújtott.
-Megállapodtunk! Nem fogok újra tárgyalni!-már nem sok kellett ahhoz, hogy mengint adjak neki.
-De kellesz! Nélküled ez nem működik ...te vagy a hiányzó lánccszemünk, annak érdekében, hogy lány vagy!-már nagyon pattantak az idegszáljaim.-Figyelj! Nem hitten volna, hogy TE leszel a legjobb...de senki nem tudja megdönteni a rekordjaidat...Kellesz és kész!-pffff...még én a legjobb lány létemre nem?!
-Nem hiszem el, hogy ezen a Szemétdombon nincs más, akit traklálhatsz az idióta megbízásaiddal.Elegem van ebből a szarból! Keress valaki másik idiótát, aki majd asszisztál ehhez! Én ezt mégegyszer nem vagyok hajlandó még egszer végig csinálni! Nincs szükségem holmi lelki zavarokra! Lelkiismeretre...Még ma is bennem van ez az egész szarság! Egyszerűen akárhogy akarom nemtudom elfeledni.-lettem megint csak egyre idegesebb. Nem akarok megint érzelmileg szétcsúszni! Nem! Nem! Nem és nem!!















Nos sziasztok! 
Meghoztam az első részt! :) Kommenteljetek, hogy hogyan is tetszet nektek. 
A kövi részt: jövő héten szombaton vagy vasárnap hozom! Jó szórakozást!

Prolológus

A könnyeim csak úgy folytak szüntelenül az arcomon. Kezeimmel átöleltem a térdemet  és úgy dülöngéltem előre s hátra. Nem akartam elhinni. .."Egyszerűen lehetetlennek tartottam ezt az egészet...nem tudtam belenyugodni. nem ment. Kell lennie megoldásnak. Mindig van egy kiút. Lehet,hogy nem olyan, mint először gondoltam, de van! Csak meg kell találnom...de hol van?4 Na már csak ez hiányzik..."-a gondolkodásomból az ajtó nyitódása húzott vissza a jelenbe.
-Na gyere! Elé legyen a hisztiből!-nyújtotta felém a kezét felsegítés képen. Elfogadtam és felálltam. Megvan! Már tudom, hogyan pattanjak meg innen! Amint segített felállni ágyékon térdepeltem. Ő a fájó részre tette kezét. Én elvettem a fegyverét és jól fejbe vágtam azzal. Ráemeltem a pisztolyt.
-Ribanc...
-Mondd csak...meghallgatlak...
-Úgy nem fogsz megölni...Már rég megtetted volna ...és amúgy is nem vagy rá kíváncsi, hogy mit üzent?!