1.rész~Újra itt~

-Ki mondta, hogy meg akarlak ölni?! A fegyverem leszel...- suttogtam az utolsó szavakat.
-Inkább öl meg...!
-Nem fogok megkönyörülni rajtad! Miért tenném?
-Mert én is ezt tettem?!
-Ugyaaaan mááár...inkább maradj csendben és kellj fel a földröl.- nem tett semmit.-Mondom kellj fel!-ordítottam mr vele.- Gyerünk már! Ez csak is neked lesz szar!-vártam 2 percet, desemmi még mindig. Kiélesíteettem a pisztolyat és lőttem. Hangos moralylással és üvöltéssel járó végeredmény  született.-Mondtamm, hogy kelj fel. Én szóltam.
-Ribanc..-csak ennyit mondott, de nekem elég volt, ahhoz, hogy bepöccenjek. Mérgesen néztem rá...utáltam magam mikor ilyen vagyok ...ilyen gonosz.
-Nem hiába te vagy a legjobb...én a nyomodba sem érhetek. Pedig hidd el, hogy mindent megtettem....-nyöszörögte én pedig furán néztem rá. Hogy én a legjobb?! Ez meg mi a szar?! Ennyire fostosak lettek az emberei?! Mondjuk nem is csodálom...ahogy Ő csinálja ezt aszart...hát én is Ő miatta lettem ilyen.
-Kelj fel .- mondtam és nyögve nyelősen végre feltápászkodott. Mosoly terült szét az arcomon. Gúnyos mosoly.- HElyes.-az ajtó nyílt és tapsolt egy személy.Akaratom ellenére is tudtam ki van ott.-Ha bármit csináltok velem akaratom ellenére , kínyirom. Te és én is tudom , hogy megteszem. Nem igazán akarom, hogy az Ő lelke is az én lelekemen száradjon! Szóval David jobban teszed, ha alkudsz velem!-óoda pillantottam. Fél mosoly díszelgett az arcán. Olyan mosolya amitől a lányok mind elájulnának. Csak ez nem az az igazai volt...volt benne egy csipetnyi gúny is. Az én arcom komollyá változozz. Majd megint tapsolt . Már régről tudtam, hogy ez n rossza. Nagyon rossz.
-Elmegyek, de a saját akaratomból..ja és nem vagyok a retkes kibaszott bábútok!-már rég tudtam  iért jöttek értem.Kiismertem rég mindenkit. A kezembenlévő pisztolyat leereszettem. Ő ezt egy mosollyal díjazta
: ott jártam ahol mindig. Egy göndörben, ahonnan nem tudok kijutni, pedig hányszor megpróbáltam már! Jézusom! Már a számát sem tudom ennek az egésznek.
-Mindig megtalálunk! Előllünk nem futhatsz el!Ezt én és te is tudod!-idézte a monndatomat.
-De én megállapodtam vele!-odamentem segíteni az újoncnak.Menet közben a hátamhoz tettem és a polómat  és bekötözem vele a lővést, amit pár perccel ezelőtt én okoztam neki. Megtámasztottam őt és elkezdtünk kimenni. Kint csend honolt. A hideg csípte az arcoma.David látta, hogy szenvedek,,de nem segített. Soha nem is segített...Sőt!
-Száljj be!- mondta nekem parancsoló és rideg hangján.
-Ne akaratoskodj!- nyugottan mondtam neki .
-Te csak nem oktass ki engem kicsi lány.
-Húúhaaa, de meg ilyedtem tőled!- besegíttem az újoncot hátra és beültem előre. David, addig telefonált eggyet.
-Bocsi nem akartam...tudod..-inkább nem magyaráztam és befogtam a számat. De mardosott a lelkiismeretem.-Amint odaértünk ellátlak.-nyögtem ki
-Neaggódj nem vészes. Még bírom. Semmi baj.
-Hogy-hogy ilyen fiatalon belekeveredtél ebbe a szarba?!- kíváncsisságomat nem tudtam lelplezni és nem is akrtam, hiszen nagyon fiatalnak nézett ki...meg hát amúgy is minek leplezzem?!
-Családom.- csak ennyit mondott és én tudtam, hogy min mit él át.
Értem. Tudom milyen...-az ajtó nyílt és David huppant le mellém. Nyomott egy puszit arcomra és a kezét a combomra tette.Undorottam. Első sorban: Tőle! Ő egy igazi faszkalap.
-Örülök Babám, hogy észhez tértél!
-Ja-löktem el a kezét-csak nem vagyok a kurvád, de a hülye marionette bábúd! Szóval kurva gyorsan fogd vissza magad!-bejöttem neki. Mindig is bejöttem neki. Eleinte jó volt velelenni, de..mindig itt a de sz! Egyidőben szerettem, de tényleg. Aztán bekattant nála valami és behülyült.
-Pedig régen szeretted mikor kielégítettem a piszkos fantáziádat!-megint a gúnyos mosoly jelent meg az arcán és egy fintorgás enyhén. Mond élet, miért büntetsz?! Ja...hát persze, hogy is felejtehettem el ? ..Lassan ismerős környékre figyeltem fel. A mellettem elhaladó fák, cserjék és a falak túl ismerősek voltak számomra. Mogyoró méretúre zsugorodott a gyomrom. Szorongás fogott el.Mikor megérkeztünk, kiszálltam az autóból. A kabátom zsebéből elővettem egy cigis dobozt, majd abból egy szálat és az öngyújtómat. Ideges voltam nem is kicsit. Hogy miért?! Hogy újra itt kell lennem. Miután elszívtam befáradtam a telekre. Azon belül az irodaházba vitt az utam. Tudtam, hogy hova is kel mennem. Ismerős alakok, nyögések, sikolyok, puffanások, illatok leptek el.
-Még is mi a jó büdös francot szeretnél még tőlem, ha?! Netán már az életemet is akarod?-nyitottam be az irodába, úgy hogy senkivel és semmivel nem nem törödtem. A monológom során észre vettem, hogy a "fönököm" valakit megerőszakol éppen. Ezt nem hiszem el! Ez egy állat!! A lány már könyörgően nézett rám, hogy segíteg megviselt tesrén.
-Kopogni ki fog?!-nyögdelődzött
-Nem birtokolhatsz!-erre csak ennyi volt a válaszom.
-Ki mennél?! Szeretnénk befejezni! Úgye Rózsám?!-és lökött egyet rajta, mire a lány egy hangos nyögés után újra patakozottak könnyei.
-Öltözz fel! Nem ezért jöttem! Meg már amúgy is láttalak ezzel nem hozol zavarba!- tényleg így volt. A lányon akartam segíteni, mert pont így jártam, mint ő. De ő csak folytatta tovább.
-Látom megkell tanítanom itt néhány szabályt, amit úgy látok elfelejtettél! Az első és egyetlen szabály: Nőt, gyereket sose bántunk!-ordítottam.
-Ez a szabály nem élt és nem is fog!-lökött rajta megegyszer.
-Engedd el te Nyomorult!-szóltam rá idegesebben az előbbinél.-Nem azért jöttem, hogy lássam, hogy hogyan is erőszakolsz meg -a lányra néztem- max egy 15 évest! Normális vagy, Ember?! Engedd el!-követeltem. a férfi mgadta magát és hagyta. A lány ott ült zilált állapotban az asztalon. Segítettem neki felöltözni. Ő valami féle "köszönöm"-öt motyogot.Én csak rá mosolyogtam. Amint felállt én a fiúra néztem, mert ez nem férfi, ha nem egy állat. Nem igazán bírtam a véremmel, így kapott tőlem egy jobbost.
-Ez holnapra befog liluni, de azért még mindig jó a jobb horgod.Büszke vagyok, hogy az én tanítványom vagy.
-Ugyan máár! Ne bókolj te Szerencsétlen! Mondd meg, hogy miért vagyok itt!
-Mert a szükég megkívánta!
-Ja...persze a szükség mi?!
-Tényleg kellesz.-a szobában csönd honolt és ő rágyújtott.
-Megállapodtunk! Nem fogok újra tárgyalni!-már nem sok kellett ahhoz, hogy mengint adjak neki.
-De kellesz! Nélküled ez nem működik ...te vagy a hiányzó lánccszemünk, annak érdekében, hogy lány vagy!-már nagyon pattantak az idegszáljaim.-Figyelj! Nem hitten volna, hogy TE leszel a legjobb...de senki nem tudja megdönteni a rekordjaidat...Kellesz és kész!-pffff...még én a legjobb lány létemre nem?!
-Nem hiszem el, hogy ezen a Szemétdombon nincs más, akit traklálhatsz az idióta megbízásaiddal.Elegem van ebből a szarból! Keress valaki másik idiótát, aki majd asszisztál ehhez! Én ezt mégegyszer nem vagyok hajlandó még egszer végig csinálni! Nincs szükségem holmi lelki zavarokra! Lelkiismeretre...Még ma is bennem van ez az egész szarság! Egyszerűen akárhogy akarom nemtudom elfeledni.-lettem megint csak egyre idegesebb. Nem akarok megint érzelmileg szétcsúszni! Nem! Nem! Nem és nem!!















Nos sziasztok! 
Meghoztam az első részt! :) Kommenteljetek, hogy hogyan is tetszet nektek. 
A kövi részt: jövő héten szombaton vagy vasárnap hozom! Jó szórakozást!

Prolológus

A könnyeim csak úgy folytak szüntelenül az arcomon. Kezeimmel átöleltem a térdemet  és úgy dülöngéltem előre s hátra. Nem akartam elhinni. .."Egyszerűen lehetetlennek tartottam ezt az egészet...nem tudtam belenyugodni. nem ment. Kell lennie megoldásnak. Mindig van egy kiút. Lehet,hogy nem olyan, mint először gondoltam, de van! Csak meg kell találnom...de hol van?4 Na már csak ez hiányzik..."-a gondolkodásomból az ajtó nyitódása húzott vissza a jelenbe.
-Na gyere! Elé legyen a hisztiből!-nyújtotta felém a kezét felsegítés képen. Elfogadtam és felálltam. Megvan! Már tudom, hogyan pattanjak meg innen! Amint segített felállni ágyékon térdepeltem. Ő a fájó részre tette kezét. Én elvettem a fegyverét és jól fejbe vágtam azzal. Ráemeltem a pisztolyt.
-Ribanc...
-Mondd csak...meghallgatlak...
-Úgy nem fogsz megölni...Már rég megtetted volna ...és amúgy is nem vagy rá kíváncsi, hogy mit üzent?!